1. |
csörgőkígyó 1
01:20
|
|||
|
jön, csörgőkígyó jön,
a fejében aprópénz,
igazából csak rajz,
amit kómában rajzoltam
viasszal a falra,
megmutatom, arra
sajnos vak voltam,
nem volt szemem, nem láttam,
fehér fürdőköpenyben
erre végig eljöttem,
vérző kést végighúztam
a falon kínzó rést hagytam
ketten jöttek el velem,
én és a tükörképem
az egész folyosó
azt visszhangozta, amit tettem
csak szándékaid vannak
nekem meg csak tettek
ösztöntelenül
a színed elé vetettek
ösztönök vannak csak,
meg téves elképzelések
ahány megmozdulásod,
annyi ellenvetésed
|
||||
2. |
majmok bolygója
04:18
|
|||
|
annyi hülye van az oviban
ezernyi majom ott körülvesz,
nem szeretek oda járni, úgy vágyom
már az isibe, ott minden jobb lesz
annyi hülye van a suliban,
talán még sokkal rosszabb, mint az oviban,
oda vágyom vissza, vagy reménykedem,
hogy talán majd jobb lesz a gimiben
én is itt élek veled a majmok bolygóján
gyere, himbálózzunk együtt egy banánfán
majomház
még több a hülye a gimibe
ezt már nem bírom elviselni, mindenki hülye
milyen jó volt még az isiben,
de talán majd jobb lesz az egyetem
de nem, de nem, de nem, nem jobb ott sem,
és még rosszabb lesz a munkahelyemen
én már tényleg egy majomketrecben
töltöm el az egész életem,
az oviban, a suliban, a gimiben, az egyetem,
a munkahelyemen, a magánéletem,
ha az utcára kilépek, rögtön látom, hogy
refr.
|
||||
3. |
azt hittem, kitartasz
04:41
|
|||
|
addig-addig fontolgattam,
míg már nem volt mit megfontolni,
és én nem is tudtam, ha próbáltam volna,
akkor derült volna csak ki
onnantól meg már szó szerint
kellett érteni, hogy nem volt semmi,
hogy nem volt semmi, az én-te-ő-mi-ti-ők helyett
csak az én marad, nincs sem te, sem mi
és giccsbe hajlik a naplemente
ma is látott olyat, amit nem szívesen
a Nap, hát bármi tájba belenyugszik
és a láncai sem látszanak már
hogy élet? hát élet ez?
hogy ez élet? hát élet ez?
az ellen vétesz, akinek segíteni próbálsz
vademberré tesz ez a szükségtelen/istentelen póráz
azt hittem, kitartasz még
beszélnek a rossz nyelvek, meg csámcsognak, meg falnak,
meg köpnek, meg nyelnek, a többi meg csak hallgat
beszélnek a rossz nyelvek, a többi meg csak kussol,
én nem fogom kérni őket, ha nem szólnak maguktól
hogy hé, azt hittem, kitartasz még
|
||||
4. |
[]kezetes bet[]k
02:32
|
|||
|
a torkodból tör fel az emlékezet
ne szenvedj, hisz nem te vagy, ki vétkezett
emlékezet formál ököllé kezet
hallom, szúrja torkodat az ékezet
az ékezetes betűket majd kihagyod,
majd kihagyod őket
majd kihagyod az ékezetes betűket,
betapasztom a helyüket
kívülről most letörik a fékezet
az eleje is túl korán érkezett
engedd el, csak engedd el a szépeket
a helyére találunk majd réseket
|
||||
5. |
Naplopó
03:29
|
|||
|
a kabátom alá rejtve a szívemhez szorítva őrzöm
a kabátom alá rejtve a szívemhez szorítom
én vagyok a Naplopó, ellopom a Napot
sötét varázsló vagyok, sötétet varázsolok
egyszer majd kialszanak a lámpák
és eltűnnek a fények
átváltozik akkor az egész világ
óriásivá és közelivé
a sötétben látszik ki, hogy a fogad fehér,
mert mindenki mindent megtesz mindenkivel mindenér'
és a csöndbe beleszól, ahogy a szíved dobog
a gyomor korog, a vér kicsorog, csak az vicsorog
rajtam kívül nincsen élet
én vagyok a Naplopó, a fejetek fölül ellopom a Napot
sötét varázsló vagyok, egy pillanat alatt sötétet varázsolok,
és fellélegeznek majd, fellélegeznek majd azok, akik
azt a napot várták, mikor ellopom a Napot
|
||||
6. |
áztatod
02:46
|
|||
|
az erkélyről láthatod majd
a maradványom
a sziluettem ott lebeg
a párkányon
mindegy, hogy merre mész
az életben
úgyis ugyanoda lyukadsz ki
minden esetben
nekem az a legnagyobb baj,
amit neked hoz az élet
inkább vigye vissza,
vagy borítsa az út szélére
mert az van, hogy délelőtt,
meg délután kiszárad
aztán meg esténként
a véremben áztatod a lábad
de így volt jó,
mert más ilyen nem létezik,
azt hittem, hogy elveszett,
de végül is csak a helyén nem néztem
az életben még egy ilyen lenne,
nem hinném, hogy már a valóságban élek,
sosem tudtam, de ne nekem válaszolj,
mert asszem nem én kérdeztem
|
||||
7. |
ez a hét
02:02
|
|||
|
ez a hét szép volt, szép
ez a seb nincsen, csak ha akarod,
nem viszket csak vakarod,
de várj, ha keresel, hogyha vársz,
nálam jobbat nem találsz
utánam
mi fog történni még veled utánam,
kinek adod még mit nekem ide adtál?
kinek?
bevezeted a játékba az idegent,
vigyázz, sok a tolvaj,
ha kirabol én nem nézem végig a bajt,
én megmondtam már ezerszer,
előre szóltam, hát jól vigyázz,
hogy mi sül ki belőle,
de felőlem te azt csinálsz, amit akarsz
nekem nyolc, már úgy sincs közöm hozzá, ugye?
minek pátyolgatlak még mindig?
úgyis elvagy magadnak, békén hagyhatlak
csak tudd, hogy szép volt, szép
|
||||
8. |
az, ami elvetélt
06:48
|
|||
|
csak kényszermegoldásokon ül
visszafordul jobb híján maga alá ás
az imént még alkalmatlannak ítélt
lesz aztán a végleges megoldás,
amit elvetett már annyiszor,
megmaradt minden, ami elvetélt
megmaradt minden, ami véget ért
nem hat már meg a pillanat,
csak szótlanul húzza még lejjebb
a szemem elé a csuklyámat
ne fordulj, ne fordulj el
ez nem az a kifejezetten
önfeláldozó magatartás,
amit ellenzel, ha létezik
és irritál, ha nem
addig lobogva a lábad elé terít
minden messzebb menő fuvallat
felborítjuk az állókat,
földre dobjuk a felsőket,
jobb helye lesz mindennek
egy kupacban a talajszinten
és belebújok, így jobb lesz minden,
így jobb lesz minden
egy kupacban a talajszinten
mert az olyan finom meleg
és puha és könnyen alakítható
szaglásom meg ne legyen
szaglásom meg ne legyen
csak egy dühítő daganat,
amit ha megsimogatsz, valami jó érzés,
meg düh támad benned,
hogy szereted azt,
ami kárt tesz benned
megmaradt minden, ami elvetélt
megmaradt minden, ami véget ért
refr.
mert úgyis ezt csinálja mindenki
minden szinten
|
||||
9. |
transz
03:15
|
|||
10. |
csörgőkígyó 2
03:44
|
|||
|
nincs itt, pedig ide rajzoltam
biztos elmászott innen
azt éreztem a nyomokban,
amikor még kómában
csak kúszott kúszott utánam
hogy tudod, én elvágyom innen
de hidd el, hogy semmi baj,
veled az ég világon semmi baj nincsen
de ismersz, én szenvedélyből szenvedélybe
beleveszem a mélybe
remélem az ízem a szádban ott marad,
és elviselhető az íz a parttalan
sártengerben, átengedlek most már másnak,
biztos várnak, és már én is látom,
én is érzem, hogy jön helyettem
jön, a csörgőkígyó jön,
a fejében aprópénz,
igazából csak rajz,
amit kómában rajzoltam
viasszal a falra,
megmutatom, arra
sajnos vak voltam,
nem volt szemem, nem láttam,
fehér fürdőköpenyben
erre végig eljöttem,
vérző kést végighúztam
a falon kínzó rést hagytam
ketten jöttek el velem,
én és a tükörképem
az egész folyosó
azt visszhangozta, amit tettem
csak szándékaid vannak
nekem meg csak tettek
ösztöntelenül
a színed elé vetettek
ösztönök vannak csak
meg téves elképzelések
ahány megmozdulásod
annyi ellenvetésed
egyikük sem tiszta gondolat
de attól még csend marad
|
||||
Verőköltő Budapest, Hungary
If you like Verőköltő, you may also like:
Frantic Semantic EP
by Grow Rich
Fuzzy and swirling shoegaze soundscapes from Indonesia full of emotion and DIY spirit.
go to album
Dreamy and ambient shoegaze that skips and skitters through various experimental passages.
go to album
Guilty of Everything
by Nothing
Philly-based Nothing craft atmospheric rock that bridges melodic and introspective with loud, fuzzy and rawkus.
go to album
The Chicago multi-instrumentalist sharpens bold, funky hooks into urgent sociopolitical commentary.
go to album
Brighton quartet Zooni round out their slick, ultra-rhythmic art rock vision with smart lyrics and ever-shifting dynamics.
go to album
Bracing post-hardcore meets festival-ready rock on the Tokyo band's sharp new EP, mixed and mastered by Will Yip (Turnstile, Title Fight).
go to album
Disturbing Dreams
by The Kartetch
Knotty alt-rock with corkscrewing guitars and steely vocals on an album that packs a punch.
go to album
