1. |
eltévelyedés
03:16
|
|||
ez az eltévelyedés
a helyes út,
én úgy állok elé,
mint aki odajut
a végére akár
a legelején
millió kakukktojás
közül én
hadd legyek az az egy,
aki nem az
minden tagadás
csak az igazat
mondatja ki velem
ki vele, ki velem
a nyomból kijövés
vezet vissza bele
itt nem lesz veszekedés,
legfeljebb szidás
itt nem lesz küzdelem sem,
legfeljebb verés
ez egy egyszermélyes háború
kivonult beleadás
amorf epicentrum
csak terhes lebegés
ez az eltévelyedés
a helyes út,
ahogy a lábam rálép,
rögtön kisimul
bőrre fut át a gyűrődés
még egy lépés
és máris a végén
vagyok én
nem stimulál a táj
nem stimmel a mélység
az elején jár
a végére ér
beborul a föld
kinyílik az ég
én annyira vártam
volna még
csak ez helyből nem elég
de legalább
ritmusra jár a láb,
még ha egy helyben is áll,
vártam volna még,
de várni nem elég
elindul, belelép
tudhattam volna rég
ez az eltévelyedés
a helyes út,
és ugyanúgy odaér,
ahova mutatott
még a legelején
az a nyíl
a másik irány
felé
|
||||
2. |
á vágány
03:56
|
|||
mintha valami erő a vonat alá szédítene be,
pedig én élni akarok,
vagyis mindegy,
mindegy, mindegy,
úgyis minden egyre megy
nem tudom, a vonat merre megy,
de hát úgyis minden egyre megy,
nem tudom, a vonat merre megy,
de már azt sem, mennyi 1+1
pedig azt tudni lenne jó,
vagy legalább vágyni rá, hogy megtaláljam,
én is azt a +1et, amit mindenki
keres
a házszámok lőnek rám
annyira nyilvánvaló dolgokra
tudunk néha rádöbbenni
hogy ott lebeg minden a szemünk előtt
csak észre kellene venni
vakon fogok majd bolyongani a világban
tudom jól, egyetlen egy szabály van
nem kötődni senkihez, de senkihez
senkihez, de senkihez nem is kötődöm én
mert először segít,
aztán ott hagy
a körforgalom
kellős közepén
|
||||
3. |
alvászavar
04:25
|
|||
alvászavarokkal küszködöm
és nem kaptad meg az üzenetem
egyre rosszabb a hangulatom
az üzenetemben üzentem
ha abban leled az örömöd,
hogy megkeseríted az életemet
hát én örülök, hogy legalább
sikerült örömöt okoznom neked
senki másra nem találtam
senki más nem talált rám
senki másra nem találtál
és senki más nem talált rád
így maradtunk mi egymásnak,
vagy legalábbis te nekem
valószínűleg az utóbbi, mert
végzetesen elkeseredtem, és
verekszem a részegekkel
részegen, vagy józanul
kezet mosok a vonat vécében,
a vécében, a vonaton
kibiztosítom a fegyvert
csak az a baj, hogy nálad van
a tombola szelvényem nem nyert
és nem volt semmi a palackban,
amit kivettem a patakból
választ remélve tőled - a békákat
nézem és azt remélem, hogy ha valaki
megcsókolt, béka lett belőled
bámultam a tévét estéken át,
ébren töltöttem az éjszakát,
behúztam a függönyt és azt reméltem,
hogy engem többé senki se lát,
de elindultam a nagyvilágba,
és most ott bolyongok valahol,
elkeseredtem végzetesen,
a lelkem is már csak dúdol, hogy
refr.
ha abban leled az örömöd,
hogy megkeseríted az életemet, hát
én örülök, hogy legalább
sikerült örömöt okoznom neked
az aljasan kihasználatlanul hagyott
hatalmaddal sétálsz el,
én meg itt maradok - hadd ne
ismételjem el még egyszer, hogy mivel
|
||||
4. |
pár szó
03:17
|
|||
arra gondol, miért is él
és filmeket néz, és arra gondol,
hogy miért is él, és filmeket néz,
amik arról szólnak, hogy miért is él
nem jut ezzel semmire se,
és arra gondol, hogy nem jut ezzel
semmire se, és filmeket néz,
amik arról szólnak, hogy nem jut semmire se
kiírja a szobája falára
az egyik verset kiírja a
szobája falára az idézeteket,
amik arról szólnak, hogy miért is él
elképzeli, hogy van egy barátja,
akinek elmondja, hogy elképzelte,
hogy van egy barátja, akinek elmondja,
hogy mi történt vele (semmi se)
|
||||
5. |
nincs életcél
00:50
|
|||
nincs életcél
nincs szög a falba',
hát akkor hogy lenne bármi is
rá kirakva
(az okozta a vesztét,
hogy részecskékre essen szét,
hogy a sorsától menekülni félt)
|
||||
6. |
hajléktalanok
04:53
|
|||
hajók indulnak
az enyémet lekéstem már rég,
egy másikat is még,
a következő fél órát késett,
de aztán elment,
közvetlenül mögötte az utolsó
elment az utolsó,
ma már nem megy több,
ma már nem megy, többé már nem,
azokat a hajókat nézem én,
és olyan szépek, ahogy
leesnek a Föld peremén
egy kósza gondolat
voltam a fejében
én elalvás előtt
éjszaka érkeztem,
hogy írjon már le,
de az alvást választotta
helyettem
az alvást választotta helyettem
és most szobor lábakon áll
és egy szobor parkban él
hajléktalanok vagyunk a Föld peremén
szobrokat állítunk és ledöntjük őket
a bölcsek mind végtagjaikat vesztett
nyomorékok
|
||||
7. |
paradox
05:37
|
|||
se eleje se vége
ennek a girbe görbe körbe táncnak
ennek a se füle se farka
nevenincs felemás egymásra
vetülésnek
benned vannak a sebeim
és te kivakarod őket
elernyeszteni sincs már erőm
a régi szép időket markoló
görcsbe rándult kezeim
a bőröd tiszta sár
nem jön le róla sohase már
legfeljebb is csak
a makulátlanság
és mondtad már te is nekem egyszer,
hogy vedlenem kell
fogd meg a frissen koszos bőröd,
vedd le, nem kell
csak gyűlik a számlámon a bánat vize,
hétfő reggel bekopogtatott hozzám,
és azóta itt van, ez száz éve volt
elhagyunk mindent elveszítünk
ami valaha a miénk volt, rátalálnak
nincs is másunk, nincsen semmink,
csak talált tárgyak
elhagyunk mindent elveszítünk
ami valaha a miénk volt, rátalálnak
mocskos kezeiktől bepiszkolódnak
a talált tárgyak
se eleje se vége
se közepe se széle
se farka se füle nincs
ez egy sose volt sose lesz harc
eleje se vége
se közepe se széle
csak girbe-görbe
körbe rendeződve
gyűlik a fejem fölött
ez az ütött-kopott ködglória
a visszavonhatatlanságból
faragott álmelódia
arról, hogy azt is félek kimondani, amin állok,
de úgy csinálok, mintha másom is volna nekem,
nem csak ez az egyetlen egy
első osztályú mindegy
a jellemünkből fakadó képzelgés
valósággá nőtte ki magát,
maga után húzva a magányt
még éjfél sincs, de már járókelő sem
egyedül vagyok a kihalt városban
mint az életünk, melyet benépesítettünk,
aztán evakuáltunk,
azt hittük, hogy jobb lesz, pedig csak
meghátráltunk
azt hittük, ez a végzet, de most se tudjuk, mi az
a sárgán villogó lámpák megvilágítanak
kihalt életünkbe váratlanul lépett be a harmónia
tisztán találtalak,
nem látok túl a mocskon
ez egy ellentmondásokat
nélkülöző paradoxon
|
||||
8. |
tájkép a síromnál
05:28
|
|||
hogyha majd
elmegyek,
nem hiányzom
senkinek
a síromra a véső ember
azt írja,
hogy itt nyugszik valami
néma hulla
a síromon
virágtartó is lesz,
amibe egy hülyegyerek
gyomnövényeket tesz
a temető
néptelen
csak néhány állat mászkál
meztelen
mert meghalunk,
elfelejtenek
nem hiányzunk többé már
senkinek
nem köszönünk
el senkitől,
csak távozunk egy szép napon
a testünkből
a sírunkhoz
vandálok is jönnek,
és rombolnak,
mindent tönkretesznek
egy kisgyerek
fogja a romokat,
és a vízbe dobja őket,
nézi, hogy' csobbannak
ház épül
a temető helyére
a sírköveket a folyó
a tenger mélyére
görgeti,
a tenger szétzúzza,
és homokként
a partra hordja
|
||||
9. |
penészvirág
04:29
|
|||
feléd nyúlok, fekete por
a kétség húsba mar
magányos, mint a ragasztó
vagyok egészen
tüskéből fészek
nyugton ül rajta már rég
a lélek rohadt nehéz,
több mázsa összegyűlt lepkevér
hát így kövér
az élet
csak elengedni egy pillanatra,
amit épp hogy érintek és fogni vágyok,
folyton elveszek belőle és mégis nagyobb lesz az árok,
csak egy picit csiklandoznak a villámok,
csak majdnem mozdulatlanul
nyugton ül rajta már
és lő, és nem talál
csak majdnem mozdulatlanul vár
tüskéből fészek
több mázsa összegyűlt lepkevér
hát így kövér
az élet
a kétség húsba mar
magányos, mint a ragasztó
vagyok egészen
a penészen megül a por
zajong fölöttem a sötétje
nyílt horzsolás helyére
kérges szürke var
/vastag sötét ocsmány kérges var
|
||||
10. |
||||
sétálok a sivatagban
lábnyomok nélkül
nyomok nélkül
nem marad utánam semmi,
csak hangok
és rajzok
de az se,
mert azt se látja senki,
nincs mögöttem semmi
előre se látok,
csak lehunyt szemmel megyek,
mert túl közelről néznek a szemembe
a felkapott porszemek,
te csak nézel,
neked csak emberek vannak az életedben,
akiknek csak te mászkálsz a fejében
szabadon
egy szabad börtönbe zárva
és fázol
mászol mászol körbe körbe,
te csak jeget égetsz a mindenekre,
te csak belém fagyasztod a tüzet,
leírtam mindent, üres a füzet
néma a könyv
hallgat a szó
szólít a csönd
borzong a szőr
megráz a fal
elvisz a víz
én felmászok arra a helyre,
ahonnan még annak idején
megnéztelek,
most meg eltűntél,
tavasz-nyár-ősz-tél
edd meg amit főztél
mondom, te győztél
előre se látok,
csak lehunyt szemmel megyek,
mert túl közelről néznek
szemembe a szemek
te csak nézel
neked csak emberek vannak az életedben,
akiknek csak te mászkálsz a fejében
szabadon
egy üres barlangba zárva
és fázol fázol mászol mászol körbe körbe
a barlang falán az én rajzaim
visszhangoznak az én hangjaim
rossz voltál, mondj el mindent
mondj el mindent, nekem nyolc
mondj el mindent, nekem
az a fektetett kis nyolcas,
én felmászom arra a helyre,
ahonnan még annak idején
eltűntél
tavasz, tél
mondom, te győztél
és csak elvisz a táj,
sodor a víz,
borzong a csönd,
olyan magas a polc,
mondj el mindent,
nekem nyolc
résen vagyunk,
ezen állhatsz szívem,
velem csinálj bármit,
nekem mindegy, milyen
maradok neked, ami voltam
maradok neked, ami voltam
amíg össze nem rogyok holtan, addig én
maradok neked, ami voltam
sétálok a sivatagban,
úgy lesz, ahogyan mondtam,
maradok neked, ami voltam
|
||||
11. |
szatyor fülén
04:45
|
|||
végtelenségbe néző szemekkel
átnéztek rajtam, vagy hogy mondjam,
minden, amit valaha szerettem,
itt hever előttem félkész alakban
a tükörben először úgy nézem magam,
hogy egyáltalán nem hiszem,
hogy akit látok, ahhoz tényleg
közöm van
aztán meg már csak röhögök
ezen a hülyén,
hogy nem hiszi el magáról,
hogy ő az én
végtelenségbe néző szemekkel
átnéztek rajtam, vagy hogy mondjam,
minden, amit valaha szerettem,
itt hever előttem félkész alakban
attól van kész, hogy fél,
vagy attól fél, hogy kész
az ajtó most bezárul, dönts:
bejössz, vagy kimész
a küszöbről ezeket szatyorba gyűjteném
a szatyor fülén ülök én,
időnként belecsúszik a két kezem,
naponta háromszor is vétkezem
|
||||
12. |
kitöröllek
01:14
|
Streaming and Download help
If you like Verőköltő, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp